A Tisztviselőtelep története (1883-1911)

Részletek

Megjelent: 2011. máj. 20. péntek, 13:17

Pap Zsolt és Dr. Pruzsinszky József, „Száz meg tizenöt év” c. munkája alapján, a szerzők hozzájárulásával szerkesztette:

Czuppon Zsolt

ELŐSZÓ

A TISZTVISELŐTELEP "sziget a nagyváros tengerében", valamint a "zöld sziget" és más, ehhez hasonló jelzőkkel illetett lakótelep. Létrejöttének körülményeit tekintve egyedülálló volt a maga idejében, csakúgy, mint lakóinak összetételében is. Kezdetben ugyanis valamennyien állami, városi köztisztviselők voltak, akik Egyesületet alapítottak ennek a családi házas beépítésű Telepnek a létrehozására.
Létének és lakói élete egy rész a magyar középosztály életéből.

A kezdetek kezdete

1871-ben alakult meg a Hivatalnokok Első Házépítő Egylete, amelynek az volt a célkitűzése, hogy tagjai számára kölcsönpénzből olyan családi tűzhelyet építsen, amelynek a havi törlesztési összege nem nagyobb, mint amekkora - máshol, bérlakásban lakva - a havi lakbér lenne. Mégsem akadt olyan bank, amely a felajánlott évi 1200-1600 koronás törlesztő részletért pénzt kölcsönzött volna. A szép remények tehát füstbe mentek és az Egylet hamarosan feloszlott.
A vágy azonban tovább munkált és vártak a jobb időkre. Ez 12 év múlva, 1883-ban jött el, amikor Budapesti Tisztviselők Házépítő Egyesülete névvel alakult meg az új egyesület, amelynek célja ugyanaz volt, mint a korábbié.
Szintén 1883-ban - a Távíró Hivatal tisztviselőinek kezdeményezésére - megalakult a Házépítő Tisztviselők Egyesülete, amelynek elnökévé egy egyszerű, ámde rendkívül tevékeny tisztviselőt, GAÁL Ferencet választották meg. A nagy lendülettel meginduló szervező munka eredményeként csakhamar, mintegy 300 tagja lett az Egyesületnek.
Okulva az előző próbálkozások tapasztalataiból, elsőként a vállalkozás pénzügyi feltételeit valamint a területet akarták tisztázni. Többek között ajánlatot kaptak a Váci úti Duna-parton is, de ott 30-34 koronát kértek egy négyszögölért, amit túl drágának találtak. Ezután módszeresen tovább folytatták a keresést a főváros területén, melynek során a birtokviszonyok mellett körültekintően vizsgálták a területek talaj- és egészségügyi viszonyait, távolságát a városközponttól - ahol egyébként a legtöbb egyesületi tagnak a munkahelye volt - a közlekedési lehetőségeket és megkóstolták még a kutak vizét is.
Így akadtak rá az "Üllői úti vámsorompón túl, amely a mostani kisdedóvó épülete (valójában az akkori, század eleji lelencház, a mai Heim Pál Gyermekkórház...Szerző) helyén állott, balra az Orczy kerttől, nagy, üres telkek voltak, csupa városi birtok, úgy nevezték: kisrákosi telkek." Ezen a tájékon volt a helyőrségi barakk-kórház, a kolera barakk és nem messze ezektől - a nem sokkal korábban megszüntetett temetők helyén épült - meglehetősen bűzös gyárak.
A főváros, ezt a X. kerülethez tartozó területet részint mezőgazdasági célra adta bérbe, részint lóvásár térnek használta, de némelykor katonai gyakorlótér is volt. Ez a terület a fővárosnak jóformán semmit sem jövedelmezett. Ezért szemelte ki az Egyesület és határozta el, hogy itt kér telket, méghozzá 1 korona négyszögölenkénti vételárért (a leltári ár 8 korona volt). Ez irányú kérelmüket 1883. augusztus 14-én be is nyújtották a fővárosi Tanácshoz.
Az Egyesület törekvéseinek hamar híre ment. A sajtóban is cikksorozat foglalkozott vele: "Az én házam az én váram". A közvélemény támogatta. Nem így azonban a városi képviselők, akik idegenkedtek az ötlettől. Végül - hosszas győzködés és huza-vona után - sikerült az ellenzőket, a kétkedőket is meggyőzni és 1884 őszén megszületett a határozat, miszerint 30.109 négyszögölnyi területet, 1 korona négyszögölenkénti vételárért, átengedett a Főváros a telep megépítésére. Ez a terület a mai Orczy út-Bíró L. u. (mindkét oldala) - Bláthy O. u. és az Elnök u. által határolt terület, a mai Tisztviselőtelepnek mintegy 1/3 része.
A közgyűlés azonban szigorú feltételeket támasztott:
- a telkeken kizárólag csak családi házakat szabad építeni,
- egyemeletes házakat is csak úgy, hogy abban legfeljebb két lakás lehet és ebből is az egyiket a házat építtető tisztviselőnek kell laknia,
- az ingatlant az Egyesület illetve a főváros beleegyezése nélkül sem eladni, sem megterhelni nem lehet,
- a közműmunkákat az Egyesületnek kell elvégeztetni,
- a terület 2 éven belüli teljes beépítése esetén további, szomszédos üres telkek átengedését lehet kérni.
Az Egyesület véglegesített alapszabálya kimondta, hogy az Egyesületnek csak Budapesten lakó állami, fővárosi, megyei tisztviselők, tanárok, tanítók és közintézetek hivatalnokai lehetnek tagjai.

Egy "Falu" születése

A terület átengedéséről szóló határozat megszületése (1884. október) után meglepő gyorsasággal megkezdődött a parcellázás, aminek eredményeként a telektömböt 117 családi házhelyre osztották fel, miközben a gyalogjárók részére l-l ölet, az úttest számára pedig 4 ölet (a főutcának tekintett Szapáry utcában kétszer ennyit) hasítottak ki.
Amint elvégezték a parcellázást és kijelölték az utcák nyomvonalát, szükségessé vált az utcák elnevezése is, hogy a rideg és nehezen megjegyezhető helyrajzi számok helyett az utca és a telek, majd később a házszámok alapján könnyebben lehessen tájékozódni az akkor még minden tám- és tereppont nélküli Telepen.
Az utcák elnevezése ma már nehezen megállapítható elvek, rendszer szerint történt, de ezekben voltak bizonyos törekvések, nevezetesen, hogy emléket kívántak ezzel is állítani olyan hatósági főtisztviselőknek is, akik valamilyen komoly szerepet töltöttek be a Telep létrejöttében, illetve akiknek a jóindulatára, esetleg tevékeny részvételére szükség volt ahhoz, hogy a nagy álom megvalósulhasson.
Az első telepítési ütemben, a hosszirányban futó középső utcának a CSALÁD (ma: Reguly Antal u.) nevet adták. Bizonyára ezzel kívánták kifejezni a Telep létrejöttének alapgondolatát, vagyis a család alapítására való törekvést. Az ettől jobbra eső HÉDERVÁRY (ma: Benyovszky) utcát valószínűleg Khuen-HÉDERVÁRY Károly grófról, magyar politikusról nevezték el. (Ő feltehetően mint minisztériumi főtisztviselő támogatta az első kezdeményezéseket.)
A Család utcától balra eső, párhuzamos utca, a SZABÓKY (ma: Bíró Lajos) utca, minden bizonnyal SZABÓKY Adolfról kaphatta a nevét, akit a magyar iparapostolaként tartottak nyilván.
A merőleges keresztutcák közül a DELEJ utca elnevezése feltehetően az akkoriban műszaki újdonságnak számító villamosság előtti tisztelgésnek tekinthető, de lehet egy másik értelmezése is.
A második és egyben a Telep főutcájának is tekinthető keresztutca a SZAPÁRY (ma: Bláthy Ottó) utca, gróf SZAPÁRY Gyula államférfi nevét viseli, aki a Telep születésekor pénzügyminiszter volt és személyes állásfoglalásától is függött a Telep létrejötte, majd első bővítése is, amely már a miniszterelnöksége idejére esett.

Az ELNÖK utca alnevezése TOMCSÁNYI Mórhoz, az Egyesület egyik vezetőjéhez, a telepi Kaszinó első elnökéhez kötődik.

Tisztelői állítólag a Tisztviselőtelep létrejöttében, fejlődésében kifejtett munkájáért akarták ezt az utcát róla elnevezni. Ő azonban ezt elhárította, így az Elnök utca nevet adták, amelyen azonban akkoriban mindenki az ő személyét értette.

Az ORCZY út az Orczy családról kapta a nevét, amelynek két tagja is szóba jöhet névadóként:
Az egyik Orczy József báró (1746-1804) katona, majd Békés illetve Zemplén vármegye főispánja, aki megalkotta pesti birtokán az Orczy Kertet. A másik pedig a testvére, Orczy László báró (1750-1807) Abaúj vármegye főispánja, aki a kertet Pest városának ajándékozta.
A Tisztviselőtelepet határoló főútvonal a SIMOR utca, a hercegprímásról kapta a nevét.
A Főváros illetékesei felé vállalt kötelezettségek közül hátra volt még a közvilágítás és a fásítás megoldása. Mindkettőhöz ragaszkodott a Főváros. Mivel az akkori Gáz-Társasággal nem tudtak megegyezni, ideiglenesen petróleum lámpákat állítottak fel az utcákon, amelyek néhány évig voltak használatban.
Az őstelepesekre várt a fásítás elvégeztetése is, amelyet azonban a Főváros is hathatósan támogatott. A fásítási terv szerint szükséges facsemetéket ingyen rendelkezésre bocsájtotta, de a faiskolából való kiszedés, a szállítás, majd az elültetés költségei a telepeseket terhelte. A terveknek megfelelően a Szabóky (Bíró L.) utcába zöld juhar, a Család (Reguly) utcába fehér akác, a Héderváry (Benyovszky) utcába korai juhar, a Delej utcába mirigyes bálványfa, (ezt később nyugati ostorfára cserélték), a Szapáry (Bláthy) és az Elnök utcába szintén akácfákat (az utóbbiban ezt platánra cserélték ki) ültettek.
1886 tavaszára elkészültek a Telep alap közmű (víz, csapadék, csatorna) vezetékei, vannak szilárd burkolatú utcái, van ideiglenes közvilágítása, elültették a facsemetéket, de az Üllői úttól még nem vezet szilárd burkolatú út a Telephez és a közművezetékek még nincsenek bekötve a városi hálózatba.
Még nem áll egyetlen ház sem és nincs az építkezések költségeit fedező bank, valamint építési vállalkozó sem...
Már-már úgy látszott, hogy ennél a pontnál hirtelen megreked a Telep építése, amikor végre akadt egy nagylelkű és merész vállalkozó, BOBULA János műépítész személyében, aki nemcsak kiváló szakember, hanem igen tekintélyes közszereplője volt a Főváros vezetésének.
Bobula Jánosnak köszönhetően a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank hajlandónak mutatkozik a megvalósulásról illetve az ehhez szükséges hitelekről tárgyalni.
A lelkesedés és ugyanakkor a türelmetlenség is kezd elviselhetetlen méreteket ölteni és egyre nehezebben tűri a tagság a bank vizsgálódásainak elhúzódását. Emiatt az Egyesület eddigi elnöke, Gaál Ferenc - akinek az áldozatos munkájának köszönhető, hogy az ügyek egyáltalán idáig is eljutottak - összekülönbözött a vezetőség tagjaival és lemondott. Az ügyek vezetését az alelnök, Rózsa Péter vette át, aki ekkor küldöttség élén keresi fel a habozó bankelnököt és személyes érveivel győzi meg a kölcsön megadásáról, amit 36 óra leforgása alatt meg is kap az Egyesület. A bank az általa végzett becslés alapján a becsérték 50%-át adja, a törlesztés időtartama 38 és fél év. A kamat 6,15%.
A kölcsön feltételei igen előnyösek voltak és a szerződéseket hamarosan meg is kötötték. Ezzel elhárultak az utolsó pénzügyi akadályok is az építkezés megkezdése elől..
Az építkezés, Bokréta ünnep
A Főváros által elrendelt előkészületi, alap-közműépítési munkák elkészültével tulajdonképpen meg is kezdődhetett az építkezés.
Elsőként - mint minden építkezésnél - a "felvonulási épületek", vagyis azok a deszkabódék, barakkok készülnek el.
Gyorsan elkészülnek az épületek rajzai, kivitelezési tervei, amelyek soron kívüli engedélyeztetéséről maguk a Házépítő Tisztviselők gondoskodnak a városi hivataloknál.
A tervek - alkalmazkodva a megrendelők sovány pénztárcájához - az építkezéseknél olcsó anyagok - pl. bontott téglák - és olcsóbb építészeti megoldások felhasználását célozzák meg.
A házak többnyire nyeregtetősek, sátortető csak elvétve fordul elő, lapostető pedig egyáltalán nincs. A tetők fedése cseréppel történik.
A házak közművesítés fogadására kész állapotban készülnek ugyan, jóllehet ezek bekötésére csak később - ennek technikai és anyagi feltételeinek megteremtődése - esetleg egy-két évtized bennlakás után kerül sor.
Még a márciusi nap sütött a homokos, akkor még üres telektömbre, amikor az Orczy út 39. (ma: Orczy út 32.) szám alatt megjelentek azok a munkások, akik kút fúrásába fogtak.
Elsőként a telek tulajdonosa, KAISER Nándor lát hozzá, de hamarosan követik őt a környező telkek tulajdonosai is. Egymás után nőnek ki a földből a falak. Elsőként a Kaiser ház kerül tető alá, majd a külső és belső munkák befejeződése után, már 1886. július 20-án beköltöznek az új házba. Tehát az első kapavágástól alig 5 hónap (!) telt el, amíg a ház lakhatóvá vált. Ez nemcsak igen nagy erkölcsi eredmény, hanem az akkori építéstechnológiai szinten is kiváló műszaki teljesítmény.
A Telepen, nemsokára újabb házak épültek fel: Héderváry (Benyovszky) u. 21., Család (Reguly) u. 20., Delej u. 4., Héderváry (Benyovszky) u. 19., Család (Reguly) u. 35-37. és csakhamar 46 családi ház állt készen (!). Egy valóságos "falu" az új Telepen.
Maguk a házak külsőleg is meglehetősen hasonlítanak egymáshoz és kialakításuknál fontos szempontként merült fel a későbbi bővíthetőség. A házak belső kialakításánál is elsősorban az olcsóságra való törekvés látszik. A majdani fürdőszobáknak ugyan többnyire hagynak helyet a lakáson belül, de berendezésükre csak jóval később, esetleg évek múltán kerül csak sor.
A szobák fűtése hagyományos módon, általában fával fűtött cserépkályhákkal történik. A Telep avató ünnepélyét az akkor még beépítetlen üres telken, a Delej u. 11. szám alatt tartották meg, amelyen az őstelepesek - mint egy nagy család - jöttek össze.

Bővül a Telep

Jóformán még egy év sem telt el és a 117 teleknek csaknem mindegyikén állt már egy családi ház, vagyis az első 46-nak csaknem a háromszorosa (!). Már az építkezés közben felmerült azonban annak az igénye, hogy a Telep bővítésére kellene törekedni. Éppen ezért az Egyesület elnöke, RÓZSA Péter, 1888-ban megindított egy újabb akciót, hogy a Fővárostól, a tőszomszédos telkekből - az első telektömbhöz hasonló áron - egy újabb telektömb átengedését kérelmezzék.

Az igény 95 további telekre vonatkozott, ami végül is sikerrel járt, mind Tisza Kálmán miniszterelnök, mind Orczy Béla dr. belügyminiszter méltányolta a kérést és hozzájárult az átengedési határozat érvényesítéséhez.
Az új 95 telekből (II. ütem) 93-at kisorsoltak az új jelentkezők között, kettőt pedig az Egyesület társadalmi célú középület számára megtartott (Szapáry u. 13-15.).
A Telep II. ütem szerintibővülése azt jelentette, hogy a Szapáry utca másik, páratlan oldala, valamint az eddig is kiépült utcák ezen túlnyúló szakasza is beépülhetett, sőt egy újabb keresztutca, a VILLÁM utca is létrejöhetett.
A Villám utcát gesztenyefákkal ültették be és ugyanúgy alapközművesítették, mint a korábban kiépített utcákat és azok Szapáry utcán túlnyúló szakaszát.
A Telepet délről határoló Hungária krt. a tervezett körgyűrű részét képezte, amely később a 40-es évek elején, amikor a körgyűrű egyes szakaszait külön is elnevezték, a Könyves Kálmán krt. nevet kapta.
A főútvonalakat szegélyező telkekre – a későbbi évtizedekben - hagyományos bérházak,pl. Orczy út -Simor u. sarok, városi bérházak, illetve középületek, iskolák, templomok, egyéb létesítmények - lelencház, katonai ruharaktár, sporttelep - épültek, a már meglevő létesítmények.)
A többi üres telek beépítését 70-80 év múlva kezdték meg (munkásszállók, vezetőképző).

Magyarország legszebb kertvároskája, "a legintelligensebb falu" így épült fel közös elhatározásból, közös erővel. A 217 telken néhány év leforgása alatt házak álltak, a házak mellett és mögött kertek, az utcákon mindinkább lombosodó fák.

A Telep kiépítésének III. üteme kényszerűségből nagyon lelassult. Előrelépés csak akkor történt, amikor az Elnök utcán túli területen levő - középületek céljára fenntartott telkeken - iskolákat kezdtek építeni.
Elsőként az Elnök u. 3-5. alatti teleképültbe, amelyre elemi iskoláé elhelyezésére alkalmas egyemeletes épületet építettek, ezt követte a gimnázium épülete (1911).

Ezúton is köszönetet mondunk Pap Zsoltnak és Dr. Pruzsinszky Józsefnek minden segítségért, amelyet a fenti anyag szerkesztésben nyújtottak.

(folytatjuk)